Vizuálisan gondolkodó ember vagyok.

Mindig is képekben és filmekben láttam a világot.

Csodálatos képesség ez! És én imádom! Kicsit olyan, mintha mindig forogna a fejemben egy film. Tudom, ez most egy kicsit furán hangzik, de ennek köszönhetően tudok alkotni.

A fényképek és a filmek mindig is ámulatba ejtettek, mert segítségükkel láthatóvá lehet tenni mindazt, amit elképzelünk.

A fotók pillanatokat örökítenek meg és ettől lesznek különlegesek.

A film, viszont sokkal többre képes: történeteket mesélnek el.

Az alkotás hosszú és sokszor nehézkes folyamat. Nem mindig jön az ihlet, vagy nincs inspiráció, vagy a hangulat nincs meg hozzá… És rengeteg összetevője van. Ha csak egy is hiányzik, akkor már nem biztos hogy meg tud valósulni az elképzelés. És persze rengeteg kompromisszumot is kell kötni a folyamat során, amíg egy ötlet megvalósul.

Az évek során lassan kialakult az a képességem is, hogy lássam az összefüggések bonyolult rendszerét. Hogy minden mindenre hat, és a dolgok így vagy úgy, de összefüggnek egymással.

A ruhák, képek, filmek is így jönnek létre.

Van olyan, mikor látok egy filmet és annak hatására elindulnak bennem a képek, abból lassan kitisztulnak és körvonalazódnak a ruhák, majd a tervekhez keresek színeket és anyagokat.

Máskor meglátok egy gyönyörű színt, eszementen elkezdek keresni olyan árnyalatú anyagokat, majd attól függően, hogy mit találok, megszületnek a ruhák, és amikor készen vannak, elkezdek gondolkodni a képeken.

Mindig más és más inspirál.

Nos, elég régóta formálódott bennem a gondolat, hogy egyszer lesz egy NOS film. Klasszikus, fekete-fehér, érzésekkel, gondolatokkal, gyönyörű ruhákkal és persze csodálatos képekkel teli…

Ez is egy régóta dédelgetett álom volt, meg talán az is, hogy egyszer világhírű filmrendező legyek. 😉 Ez persze egyelőre még várat magára. 😉

Mikor Katival elkezdtünk ötletelni a NOS-ról, én már a legelején felvetettem neki, hogy legyen egy filmünk. Olyan igazi “image” film. Persze őrült lelkesedésemet hamar lehűtötte azzal, hogy ez ráér. Letörtem, mint a bili füle, de azért a háttérben magánakcióban kerestem a megfelelő embert a feladatra. Mivel akkor és ott nem akart összejönni a dolog, elengedtem és tettem a dolgomat.

Néhány hónap múlva aztán – mivel az élet nagy rendező- megláttam egy kis filmet az egyik ismerősöm oldalán. Annyira magával ragadott a hangulata, hogy azonnal telefonáltam. Két nap múlva találkoztam Anitával és Zolival. Elkezdtünk beszélgetni, és amellett, hogy azonnal egy hullámhosszon voltunk, egy pillanat alatt olyan lelkesedéssel ötleteltünk, hogy lényegében szinte ott helyben, fejben összeraktunk egy filmet.

Pár nap múlva eljöttek a fotózásunkra, hogy gyakorlatban is kipróbáljuk hogyan tudunk együtt dolgozni. Amolyan főpróba volt, és nagyon klasszul sikerült. Amikor átküldték a kész filmet, szó szerint leesett az állunk! <3 A képek, a zene, a hangulat, minden annyira összhangban volt, hogy elgondolkodtam: “Vajon a fejemben ülnek?” Tökéletesen leképezték az elképzeléseimet!

Még forgattunk párszor “bemelegítésnek”, aztán eljött a pillanat, amikor úgy éreztem: meg kell csinálnunk azt “A filmet”, amiről oly régóta álmodozom! (És valóra válthatom az álmomat: beülhetek végre a rendezői székbe! 😉 😉 😉 )

A fejemben már forgott a film: képek, hangulatok, fények, mozdulatok…

Rávettem a csapatot, hogy a hajnalban kezdjük el, mert egész egyszerűen annak annyira különleges hangulata van, hogy semmihez sem hasonlítható. (A film címe is ez lett: “Hajnal”)

Reggel 5-kor ott álltunk a szalonban álmosan, kávésbögrével a kezünkben és hunyorogva néztük ahogy lassan felkel a nap; és elkezdtük a NOS Simple Film első kockáit megörökíteni. <3

Egész nap ott voltunk és fantasztikus hangulatban dolgoztunk: bár volt egy képzeletbeli forgatókönyvünk, mindenki hihetetlen lelkesedéssel ötletelt, próbáltuk elkapni a különleges fényeket, megkapó pillanatokat, véletlen mozdulatokat és visszaadni annak a néhány órának a megismételhetetlen hangulatát.

Amikor először néztem meg a kész filmet, elsírtam magam.

Elérzékenyültem, meghatódtam és hihetetlenül büszke voltam magunkra! <3 <3 <3

Különleges érzés volt számomra, hogy megmutathatom másoknak immáron egy valóságos filmmel nemcsak a ruháimat, hanem azokat az érzéseket, gondolatokat is, amik bennem vannak.

Köszönöm! <3 <3 <3

Nagy Orsolya