Csak ülök a parton, és nézem a tengert…

Agyam kiürül, mint rajzáskor a méhkas, elillannak a gondok, kisimulnak a ráncok és lassan megszáll a végtelen nyugalom.

Csak az érzékeimre hagyatkozom.

Hagyom, hogy magával sodorjon ez az érzés…

Látom a tenger végtelenségét, ezernyi kékjét és zöldjét, hófehér tajtékait, opálos csillogását, monoton hullámzását.

Hallom morajlását, a hullámok csobbanását, a milliónyi vízcsepp csilingelését.

Érzem bőrömön az apró homokszemcséket, a nap égető sugarait, a szél finom símogatását.

Becsukom a szemem és magamba szívom a tenger illatát…

Szeretném örökre magamba zárni ezt az érzést.

Azúrkék selyemruhám libben a szélben, magasra csapnak a hullámok a sziklán állva és érzem, hogy szinte eggyé akar válni a ruha és a tenger. A selyem, a kék, a tenger, mind-mind körülöleli a testem, és miközben vízcseppekkel gyöngyözött hajamba belekap a szél, a szabadság érzése jut eszembe.

Vakító napsütés, hófehér kavicsokkal tarkított part, és a hullámok morajlása. Ropogós fehér ruhában óvatosan lépkedve keresem kincseimet, és hagyom, hogy bőrömet perzselje a forró napsütés, meztelen lábamat nyaldossa a hűs tenger….

Olajfák susognak fejem fölött, kabócák húzzák a talpalávalót, de én csak fekszem  nyugodtan a függőágy árnyékos ölelésében, és hagyom, hogy gondolataim szárnyaljanak. Ropogós fehér ingben élvezem a semmittevés langyos ringatózását.

Tengerparti kisváros ódon utcáin lépkedek. A szieszta csendes nyugalmában cikázom rejtett kis lépcsőkön fel s alá, s csak különös színben pompázó, libbenő szoknyám árulja el nesztelen lépteim. A selyem símogatja lábamat és csak a néha bele-bele kapó forró szellő vonzza magához a házak félhomájából kitekintő kíváncsi tekinteteket.

Nyüzsgő kávéházak hűs árkádai alatt, kis kacér csipkeruhámban ülve pillantok lopva szét, s kutatom a szép szemű fiúk tekintetét. Napbarnított lábaim lustán kinyújtva élvezem a pillanatban feszülő érzéki ellentéteket.

Alábukik a nap, narancsban izzik a látóhatár, lecsendesednek az érzékek, különös kontrasztba kerül minden. A lemenő nap vöröslő sugarai és ruhám friss zöldje a kezemben tartott pohár gyöngyöző vízcseppjeiben keverednek varázslatos eleggyé. Nappal és éjszeka találkozásában feszülő pillanat illan tova…

Nézem a végtelen tenger gyöngyház ragyogását és úgy érzem: eggyé válok vele.

Szeretném magamba szívni a pillanat varázsát…

Csak szavak visszhangzanak fejemben:

szabadság

boldogság

szerelem