Csak ülök a parton, és nézem a tengert…
Agyam kiürül, mint rajzáskor a méhkas, elillannak a gondok, kisimulnak a ráncok és lassan megszáll a végtelen nyugalom…
Csak az érzékeimre hagyatkozom…
Hagyom, hogy magával sodorjon ez az érzés…
Látom a tenger végtelenségét, ezernyi kékjét és zöldjét, hófehér tajtékait, opálos csillogását…
Hallom morajlását, a hullámok csobbanását, a milliónyi vízcsepp csilingelését…
Érzem bőrömön az apró homokszemcséket, a nap égető sugarait, a szél finom simogatását…
Becsukom a szemem és magamba szívom a tenger illatát…
Szeretném örökre magamba zárni ezt az érzést.