Limited Edition
Csak ülök a parton, és nézem a tengert…
Agyam kiürül, mint rajzáskor a méhkas, elillannak a gondok, kisimulnak a ráncok és lassan megszáll a végtelen nyugalom…
Csak az érzékeimre hagyatkozom…
Hagyom, hogy magával sodorjon ez az érzés…
Látom a tenger végtelenségét, ezernyi kékjét és zöldjét, hófehér tajtékait, opálos csillogását…
Hallom morajlását, a hullámok csobbanását, a milliónyi vízcsepp csilingelését…
Érzem bőrömön az apró homokszemcséket, a nap égető sugarait, a szél finom simogatását…
Becsukom a szemem és magamba szívom a tenger illatát…
Szeretném örökre magamba zárni ezt az érzést.
Azúrkék selyemruhám libben a szélben, magasra csapnak a hullámok a sziklán állva és érzem, hogy szinte eggyé akar válni a ruha és a tenger. A selyem, a kék, a víz, a nap, a fény, mind-mind körülöleli a testem, és miközben vízcseppekkel gyöngyözött hajamba belekap a szél, a szabadság érzése jut eszembe.
Vakító napsütés, hófehér kavicsokkal tarkított part, és a hullámok morajlása. Ropogós fehér ruhában óvatosan lépkedve keresem kincseimet, és hagyom, hogy bőrömet perzselje a forró napsütés, meztelen lábamat nyaldossa a hűs tenger….
Kósza gondolatomat szárnyára kapja a szél, s tovalibben…
Olajfák susognak fejem fölött, kabócák húzzák a talpalávalót, de én csak fekszem nyugodtan a függőágy árnyékos ölelésében, és hagyom, hogy gondolataim szárnyaljanak. Ropogós fehér ingben élvezem a semmittevés lusta ringatózását.
Testem-lelkem kitárom a pillanat megismételhetetlen vibráló nyugalmának…
Tengerparti kisváros ódon utcáin lépkedek. A szieszta csendes nyugalmában cikázom rejtett kis lépcsőkön fel s alá, s csak különös színben pompázó, libbenő szoknyám árulja el nesztelen lépteim. A selyem símogatja lábamat és csak a néha bele-bele kapó forró szellő vonzza magához a házak félhomályából kipillantó kíváncsi tekinteteket.
Nyüzsgő kávéházak hűs árkádjai alatt, kis kacér csipkeruhámban ülve pillantok lopva szét, s kutatom a szép szemű fiúk tekintetét. Napbarnított lábaim lustán kinyújtva élvezem a pillanatban feszülő érzéki ellentéteket.
Fürkésző tekintetek kereszttüzében süppedek bele egy forró nyári nap boldog pillanatába…
Alábukik a nap, narancsban izzik a látóhatár, lecsendesednek az érzékek, különös kontrasztba kerül minden. A lemenő nap vöröslő sugarai és ruhám friss zöldje a kezemben tartott pohár gyöngyöző vízcseppjeiben keverednek varázslatos eleggyé. Nappal és éjszeka találkozásában feszülő pillanat illan tova…
Nézem a végtelen tenger gyöngyház ragyogását és úgy érzem eggyé válok vele.
Szeretném magamba szívni a pillanat varázsát…
Csak szavak visszhangzanak fejemben.
Szabadság
Boldogság
Szerelem